Van neked is, hogy néha csak pörög a fejed, annyi a tennivaló? Érzed a sürgetést, de már gőzöd sincs róla, hogy mi a fontos, és mi nem? Nem vagy egyedül.
Elszaladt velem mostanában a ló. Vagy az élet. Annyi minden történik bennem és körülöttem, hogy követni nem bírom magamat.
Feladatok, tervek, programok, történések, lehetőségek garmadája. Futkároznak a gondolatok a fejemben, közben pedig az élet kelti a hullámokat a szívemben. Igen, tudom, ez normális, és hogy érzelmek nélkül még dönteni sem szoktam (amúgy te sem). Csak néha egy kicsit túl sok lesz belőlük. Ilyenkor nehéz, mert nagy az energiájuk, és több figyelmet követelnek, mint a fejemben kergetőző gondolatok.
Ismerős helyzet? Gondolom, igen.
Most nem az érzelmekről fogok írni. Pedig csak azokról lenne érdemes.
Most fejemet szándékozom ezzel az írással (is) rendbe rakni. Aztán majd mondd meg, tudtál-e ehhez kapcsolódni...
Az én nagy fejemben (ja, tényleg nagy) a gondolatok jelentősebb része felcetlizve hancúrozik. Nagy buli van odabenn: a "napi kötelezők listája" állandó és kitartó jelenlétével próbálja felhívni magára a figyelmet a "de jó lenne most inkább ezt csinálni" röpködő, színes cetlis gondolatok árnyékában, aztán ott vannak még az "ennek is neki kéne esni" szegény kis elhanyagoltak a poros cetlijeikkel, és az állandóan tolakodó "fontos" és a "halaszthatatlan" vörös cetlisek. Ezekkel van tele a fejem. És most csak a fejemről beszéltem...
Namármost. Nincs is ezzel semmi baj, amíg tudom őket regulázni, és van egy körülbelüli elképzelésem arról, mi a fontos, és mi az, ami ráér. Mostanában egyre jobb vagyok abban, hogy ne sokan futkározzanak egyszerre a képzeletbeli porondon, reflektorfényben. Egyre könnyebb mindenkit a helyére terelni, ha csak egy időre is, de vannak "jó rendezés"-nek látszó napok.
De. Aztán jön az az időszak, és ez a mostani is olyan, hogy nagyon sok energiába telik koncentráltnak lenni, és ezt a folyamatos szortírozást, regulázást fenntartani.
Anyaként, feleségként és vállalkozóként sok éve gyakorlom a lehetetlent, a megszámlálhatatlan-sok-dolog-egyszerre futtatását. Ezt nem merném multitasking-nak nevezni, mert abban meg szerintem förtelmesen rossz vagyok.
Én egyszerre csak egy dolgot vagyok képes normálisan csinálni. Például nem tudok autóban (élvezhető) beszélgetést folytatni senkivel, ha én vezetek. Vagy akkor nem oda megyünk, ahova indultunk. Amit viszont egész klasszul csinálok az az, hogy gyorsan és jól tudok váltani különböző tevékenységek között. Így, ha a fejemben rend van a "Fontos" és "Sürgős", vagy az "Ennek most van itt az ideje" polcokon, akkor viszonylag jól és stabilan működök. A családom és a kliensek nagy örömére.
Ez a rend most borulni látszott. Ezért tegnap leültem, és szisztematikus gyilkolásba kezdtem. De tényleg. Én nem vagyok ez leírós, papíron listázós ember. De ugye változni jó. Így most kegyetlenül leírtam minden dolgot, ami a fejemben keringett, és a lelkiismeretemen ugrált tűsarkú cipőben vagy szögestalpú bakancsban. Lett egy "wish list" is, a szereplőit a felhők közül kellett lekapkodnom. Végül tegnap estére feketén-fehéren ott álltak mind a papíron. Nem hancúroztak, nem kergetőztek, és versengés sem volt!
És hirtelen megvilágosodtam.
Egy csomót ezek közül nem is kell megcsinálnom! Csak túl sokáig hagytam őket kerengeni a fejemben. Foglalták a helyet és vitték az energiát. Nem raktam őket át a "futottak még" kategóriába akkor, amikor kellett volna.
Most könnyebb a lelkem, és tisztább a fejem is.
Azért excel to-do táblázatot még nem fogok csinálni. Még maradok a papír-toll párosnál. Most még...
Komentáře